Petrovics Elek (Deregnyő, 1873. aug. 10. – Bp., 1945. júl. 20.): művészettörténész, művészeti író, az MTA tagja (l. 1924, t. 1941). Jogot tanult. 1896-tól belügymin. tisztviselő, 1914-től a Szépművészeti Múz. ig.-ja, 1921 – 35-ben főig.-ja. Nevéhez fűződik az Ú j Magyar Képtár megnyitása. 1922- től tagja volt a Kisfaludy Társ.-nak. Főleg a 19. és 20. sz. m. művészetével foglalkozott. Sokat tett Ferenczy Károly és általában a nagybányai isk. elismeréséért. Széles látókörű, haladó szellemű művészetkritikus volt. 1918-ban megindította a Szépművészeti Múzeum Évkönyveit, 1922-ben a Művészeti Pantheon sorozatot. – F. m. Jegyzetek művészetünk történetéhez a XIX. sz. első felében (Bp., 1933): Mattyasovszky-Zsolnay László (Bp., 1936); Élet és művészet (Bp., 1937); Szinyei Merse Pál (Bp., 1941); Vaszary (Kárpáti Auréllal; Bp., 1941); Rippl-Rónai (Bp., 1942); Ferenczy (Bp., 1943). – Irod. P. E. emlékkönyv (Bp., 1934): Bernáth Aurél: Emlékezés P. E.-re (Magyarok, 1946. 4. sz.); Abonyi Arany: P. E. emlékezete (Magy. Nemzet, 1967. 173. sz.).