Pikler Gyula (Temesvár, 1864. máj. 21. – Bp., 1937. nov. 28.): jogbölcsész, egyetemi tanár. A bp.-i egy.-en végezte jogi tanulmányait. 1884 – 91 között könyvtáros, közben 1886-ban a bp.-i egy.-en magántanári képesítést nyert (jogbölcselet). 1891-től a bp.-i egy. c. rk., 1896-ban rk., 1903-tól 1920-ig r. tanára (jog- és állambölcselet). A Tanácsköztársaság bukása után nyugdíjazták. A pozitivista állam- és jogbölcselet legkiemelkedőbb és legnagyobb hatású, külföldön is ismert hazai képviselője. Pozitivista felfogása nemcsak írásaiban, hanem tudománypolitikájában és társadalmi tevékenységében is érvényesült. Tudományos felfogásának bátor kifejtése miatt szinte élete végéig kemény harcban állott a konzervatív és klerikális irányzatok hazai képviselőivel (Jehlicska Ferenc). A társadalom fejlődését kezdetben – magáévá téve H. Spencer organikus társadalomfelfogását – „természettudományos társadalomszemléletből” magyarázta. Ezt a felfogást az államra és a jogra is érvényesnek tartotta. Tulajdonképpeni állam- és jogelméletét fő műve: A jog keletkezéséről és fejlődéséről (Bp., 1897) c. munkája tartalmazza, amelyben az állam és a jog lényegét meghatározó teljes rendszert fejt ki. ~ ugyan magát a szocializmushoz közel állónak vallotta, de nem volt szocialista: szembe fordult a történelmi materializmussal és – reakciós filozófiai alapokra épített – „belátásos elméletét” maga is igyekezett elhatárolni a marxizmustól. Hibás elméleti alapjai ellenére működésében sok haladó vonás van (a feudális természetjogi isk. elleni harc, az 1900 után az ő vezetése alá került Társadalomtudományi Társ: nak és folyóiratának, a Huszadik Századnak tevékenysége, a polgári radikálisok által Pécsett 1907-ben rendezett szabad tanítás kongresszusán való részvétel stb.). Pszichológiai kutatásai az érzékszervek élet- és lélektanára terjedtek ki. – F. m. Ricardo jelentősége a közgazdaság történetében; érték és megoszlástana (Bp., 1886); Az objektív létben való bit lélektana (Bp., 1890); A büntetőjog bölcselete (Bp., 1892); Bevezető a jogbölcseletbe (Bp., 1892); A jog keletkezéséről és fejlődéséről (Bp., 1897); Az emberi egyesületek, különösen az állam keletkezése és fejlődése (Bp., 1897); A lélektan alapelvei (Bp., 1909). – Irod. Pikler Endre: P. Gy. életműve 1864 – 1937 (Bp., 1938); Szabó Imre: A burzsoá állam- és jogbölcselet Magyarországon (Bp., 1955): Horváth Zoltán: Magyar századforduló (Bp., 1961).