Pintér János (Bp., 1884. okt. 12. – Bp., 1962. máj. 15.): vasesztergályos, szakszervezeti vezető. 1904-től vett részt a munkásmozgalomban. 1907-ben a Magyar Államvasutak (MÁV) Istvántelki Főműhelyében főbizalmi, vezető szerepet töltött be a vasúti munkások szervezésében. A Vasúti Munkások Orsz. Szövetségének vezetőségi tagja és az MSZDP orsz. választmányának tagja volt. A vasutas-szakszervezet feloszlatása után (1908) részt vett az illegálisan működő vasutasszervezet vezetésében, 1918-ban az újjáalakult szakszervezet egyik titkára lett. A Tanácsköztársaság idején a MÁV igazgatóságának tagja, a Bp.-i Forradalmi Törvényszék tanácselnöke volt. 1919. dec.-ben a bíróság négyévi börtönre ítélte. Kiszabadulása után 1924-ben a Vas- és Fémmunkások Központi Szövetségének tagja, 1927-ben a központi vezetőség tagja, 1938–48-ban a Vas- és Fémmunkások Szakszervezetének elnöke. 1945–49-ben ngy.-i, ill. ogy.-i képviselő, 1949–57-ben kisebb beosztásokban dolgozott. 1957-től haláláig a Vas- és Fémipari Dolgozók Szakszervezetének elnöke volt.