Pongrácz Aladár (Elek, 1899. ápr. 17. – Bp., 1973. okt. 21.): jogász, ügyvéd, kisgazdapárti politikus. Egy.-i tanulmányait a budapesti tudományegyetemen kezdte, majd Szegeden fejezte be (1921), ahol a haladó szellemű Egyetemi Kör elnöke volt. 1922-ben az államtudományok, majd a jogtudományok doktorává avatták. 1923-tól bírósági fogalmazó, 1928-tól Kunszentmiklóson ügyvéd volt. Hamarosan a Kiskunság és a Dunamellék polgári ellenzékének a vezetője. Részt vett az FKgP megalapításában (1930) s annak vezetőségéhez tartozott. Ellenzéki politikai tevékenysége és a II. világháború alatti náciellenes magatartása nagy sajtóvisszhangot keltettek. A nyilasuralom alatt Budán bujkált. Az FKgP ngy.-i (1945–47) képviselője, Pest–Pilis–Solt–Kiskun vm. főispánja (1945–46), majd Kecskemét város közellátási kormánybiztosa. Ezt követően igazságügyi (1946), a Dinnyés-kormányban miniszterelnökségi államtitkár (1947). Az 1947. évi ogy.-i választásokon az FKgP orsz. választási vezetője volt. Az FKgP jobbszárnyához tartozott. A választásokat követően lemondott a miniszterelnökségi államtitkárságról, utóbb képviselői mandátumáról is. Visszavonult a politikai életből, Bp.-en 1971-ig, nyugdíjazásáig ügyvédként működött. – Irod. Balogh Sándor: Parlamenti és pártharcok Mo.-on 1945–1947 (Bp., 1975); Vida István: A Független Kisgazdapárt politikája 1944-1947 (Bp., 1976).