Pósa Lajos (Radnót, 1850. ápr. 9. – Bp., 1914. júl. 9.): költő, ifjúsági író. A bp.-i egy. bölcsészeti karán tanári oklevelet szerzett. Egy évig mint tanár működött Bp.-en, aztán újságírói pályára lépett. Eleinte a Bolond Miska c. humoros lap, később az Ellenőr, 1875-től a Nemzeti Hírlap, 1881-től a Szegedi Napló munkatársa, 1889-től haláláig ismét Bp.-en élt. Benedek Elekkel együtt megindította az első irodalmi értékű gyermeklapot Én Újságom címmel és annak szerk.-je volt. 1892-ben beválasztották a Petőfi Társba. Számos verskötete és több mint 50 kötetnyi gyermekverse jelent meg. Több száz versét megzenésítették. Műveit számos idegen nyelvre lefordították. – F. m. Pósa Lajos költeményei (Szeged, 1883); Tíz év alatt (Szeged, 1886); Édes anyám (versek, Bp., 1897); Száll az ének (Bp., 1899); Lidike (versek, Bp., 1920); A magyar nép kesergője (Bp., 1921). – Irod. Gyöngyössy László: P. L. (Irod. tört. 1919); Lőrinczy György: A P.-asztal (Bp., 1923); Rubinyi Mózes: P. L. (Bp., 1931); Komlós Aladár: A magyar költészet Petőfitől Adyig (Bp., 1959).