Pöschl Imre (Selmecbánya, 1871. nov. 25. – Bp., 1963. márc. 4.): gépészmérnök, műegyetemi tanár, a műszaki tudományok doktora (1952). ~ Ede fia. A bp.-i műegy.-en 1893-ban szerezte meg oklevelét. 1893 – 95-ben Zipernowsky Károly mellett tanársegéd. 1896 elején, külföldi tanulmányútja befejeztével a Ganz-gyár villamossági osztályához került. Itt 1899-től a próbaterem vezetője; 1906-tól kezdve a villamos motorok továbbfejlesztése, korszerűsítése fűződik nevéhez. 1917-ben a bp.-i műegy. meghívott előadója lett, 1920-ban pedig ugyanott magántanári képesítést nyert. 1925-től műegy.-i ny. r. tanár. 1917-től Kandó Kálmán munkatársaként részt vett a kísérleti fázisváltós mozdony, majd ennek alapján az új, 50 periódusú vontatási rendszer kifejlesztésében. A villanymozdony gépein kívül főként a szinkrongenerátorok gerjesztő dinamóinak fejlesztése foglalkoztatta. 1925-től a Magy. Elektrotechnikai Egyesület szakosztályi elnöke, 1961- től díszelnöke. Az Indukciós motorok fordulatszám változtatásáról c. tanulmányával 1926. évi jubileumi Zipernowsky-díjat kapott. Mérnök generációkat nevelő kiváló pedagógus volt, aki előadásaiban az elmélet és gyakorlat követelményeit ritka összhangba tudta hozni. – F. m. Egy- és többfázisú indukciós motorokról (Polytechnikai Szle, 1907); Szellőzés befolyása az elektromos gépek méretezésére (Elektrotechnika, 1909); Zárt motorok ipari alkalmazása (Elektrotechnika, 1911); Elektromos gépek üzembiztonságáról (Elektrotechnika, 1913); Elektromos gépek üzemi viszonyairól (Elektrotechnika, 1918); Indukciós motorok fordulatszám változtatásáról (Elektrotechnika, 1926); Elektrotechnika (Kellner Józseffel, I – III., Bp., 1922 – 26); A Kandó-féle fázisváltós vontatású rendszerről (Technika, 1930). – Irod. Gohér Mihály: P. I. (Elektrotechnika, 1963. 4, sz.); Berényi László: Megemlékezés P. I.-ről (Járművek és Mezőgazd. Gépek, 1963. 9. sz.); Eisler János: P. I. (Villamosság, 1963. 4. sz.)