Pray György (Érsekújvár, 1723. jún. 11. – Pest, 1801. szept. 23.): történetíró, apátkanonok. 1740-ben belépett a jezsuita rendbe s a rend bécsi kollégiumában tanult. 1742-ben bölcsészeti tanulmányokat végzett Nagyszombatban. Ezután különböző városokban tanító. 1754-ben, miután pappá szentelték, a bécsi Theresianumban, majd Győrött, Nagyszombatban, végül Budán volt tanár. 1773-ban, amikor a jezsuita rendet feloszlatták, az esztergomi egyházmegye papja lett. 1777-ben a Budára áthelyezett nagyszombati egy. könyvtárosának, 1790-ben kanonoknak, majd tormovai apáttá nevezték ki. A történettudomány terén széles körű munkásságot fejtett ki. A jezsuita történetírók azon iskolájához tartozott, amely történetírásunkat ebben az időben sok ismeretlen forrás felkutatásával s a felgyűlt anyag első kritikai megrostálásával fejlesztette tovább. Így ~ összefoglaló munkái is ebből a szempontból jelentősek. Ő fogott hozzá pl. először tudományos céllal az addig zárt kamarai levéltár átvizsgálásához. A m. történelem régebbi korszakára kiterjedt kutatásai közben ő hívta fel először a figyelmet az egyik legrégibb m. nyelvemlékre, a „Halotti Beszéd”-re (Pray- kódex). Az elsők közt foglalt állást az északi nyelvrokonság mellett. Kéziratait a bp.-i Egyetemi Könyvtárban őrzik. – F. m. Annales veteres Hunnorum, Avarum et Hungarorum… (Vindobonae, 1761); Annales regum Hungariae (I – V., Viennae, 1763 – 70); Supplementum ad Annales veteres (Tyrnaviae, 1764); Dissertatio historico-critica de sacra dextera divi S. Stephani (Viennae, 1771); Dissertatio historico-critica de sancto Ladislao Hungariae rege (Posonii, 1774); Dissertatio de Sanctis Salomone rege et Emerico duce (Posonii, 1774); Index rariorum librorum (I – II., Budae, 1780); Historia regum Hungariae (I – III., Budae, 1801); Epistolae procerum regni Hungariae 1490 – 1711 (Viennae, 1805). – Irod. Ballagi Géza: A politikai irodalom Magyarországon 1825-ig (Bp., 1888); Zolnai Gyula: Nyelvemlékeink… (Bp., 1894); Lischerong Gáspár: P. Gy. élete és munkái (Bp., 1937); Paintner Mihály: P. Gy. életrajza (Győr, 1937); Vértesy Miklós: P. Gy. (A könyvtáros, 1958. 4. sz.)