Prielle Kornélia (Máramarossziget, 1826. jún. 1. – Bp., 1906. febr. 25.): színésznő. 1841-ben Szatmáron, Tóth István társulatánál lépett színpadra. Innen Kilényi Dávid erdélyi társulatához, majd 1844-ben a Nemzeti Színházhoz szerződött. Egy év múlva Feleky Miklósnál, Debrecenben játszott. Itt kérte meg a kezét Petőfi Sándor, ~ azonban 1848 nyarán színész kollégájához, Szerdahelyi Kálmánhoz ment nőül, akitől azonban a szabadságharc idején elvált. 1849-ben Hidassy Elek földbirtokos, huszárkapitány felesége lett. Egy ideig visszavonult a színpadtól, de új házasságának felbontása után vidéki dunántúli társulathoz szerződött, majd Kolozsvárott, Aradon, később az alföldi városokban lépett fel. 1857-ben átmenetileg, 1861-ben véglegesen a Nemzeti Színházhoz szerződött. Mint a Nemzeti Színház tagja a divatos francia színművekben Szerdahelyi Kálmán állandó partnere, akivel másodszor is házasságot között. A francia és az újabb m. színműirodalom vezető női szerepkörében kimagasló művésze volt a Nemzeti Színháznak. Mint sokszínű, egyéni varázslattal megáldott színészt ünnepelte a korabeli kritika. 1881-ben a Nemzeti Színház első örökös tagjává választották. A színház 1892-i bécsi vendégszereplésekor nagy sikert aratott a Nagymamában, melyet Csiky Gergely az ő számára írt. Két hónappal halála előtt, már elborult elmével, negyedszer is férjhez ment Rozsnyay Kálmán íróhoz. Szabadszálláson temették el, 1965-ben síremléket állított neki a községi tanács. – M. Ismeretségem Petőfivel (Koszorú, 1879); Visszaemlékezések (A Hét, 1890. 11. sz.). – Irod. Rakodczay Pál: P. Cornélia élete és művészete (Bp., 1891); Jászai Mari emlékiratai (Sajtó alá rendezte Lehel István, Bp., 1926); Pukánszkyné Kádár Jolán: A Nemzeti Színház százéves története (I – II., Bp., 1940); Mályuszné Császár Edit: Egy színészházaspár élete (Bp., 1956); Cenner Mihály: P. K. (Emlékbeszéd és adattár, Bp., 1957); Bálint Lajos: Háromszáz szerep (Film Színház Muzsika, 1966. 36. sz.).