Prónay Gábor, báró (Besztercebánya, 1812. ápr. 1. – Firenze, 1875. ápr. 1.): jogász, néprajzi és kertészeti szakíró, az MTA l. tagja (1860). Bölcseletet és jogot tanult. 1839 – 40 ben Turóc vm. követeként részt vett a pozsonyi ogy.-en, ahol a szólásszabadságról szabadelvű beszédet mondott. 1848-ban a képviselőház tagja, de a kormányt nem követte Debrecenbe. A szabadságharc bukása után haditörvényszék elé állították, de felmentették. 1851-ben a testgyakorló intézet, 1852-ben a Nemzeti Zenede elnöke. Mint fiatal zenészek mecénása, tiszteletdíjakat alapított. Műegyesületet és képtárt alapító egyesület elnöke is volt, melyek egyesítéséből jött létre javaslatára a Képzőművészeti Társulat. Főleg a kertészet érdekelte, 1858-ban létrehozta a Magyar Kertészeti Társulatot, 1859-ben Rákospalotán faisk.-t és kertészeti tanintézetet létesített. 1861 – 75-ben az ág. h. ev. egyház egyetemes egyházi és iskolai felügyelője volt. – F. m. Vázlatok Magyarhon népéletéből (Pest, 1855); Honunk kertészete a múltban és jelenben (Pest, 1864). – Irod. Haberern Jonathán: Báró P. G. emléke (Ért. a term. tud. köréből, Bp., 1876); Galgóczy Károly: bt. P. G. (OMGE Emlékkve, Bp., 1884.)