Prónay Pál (Romhány, 1874. nov. 2. – ? , 1944 v. 1945): alezredes. Bp.-en a Ludovika Ak.-n végzett. Az I. világháborúban a Jászkun huszárezredben szolgált és mint százados szerelt le. A Tanácsköztársaság kikiáltása után Szegedre ment s 1919. jún.-ban a leszerelt tisztekből, altisztekből különítményt alakított. A tanácshatalom bukása követő hónapokban különítménye vidéken és Bp.-en tömegesen kínozta meg és végezte ki a kommunista vezetőket, parasztokat és zsidókat. 1921-ben a burgenlandi Ny-mo.-i bandaharcok egyik vezére, az Ébredő Magyarok Egyesülete (ÉME) és az Etelközi Szövetség vezetőségi tagja. 1921 okt.-ében, a második királypuccs idején megtagadta a legitimista katonai egységek megtámadását, ezért Bethlen és Gömbös félreállította és kizáratta az Etelközi Szövetségből. 1921-ben nyugdíjazták. Ettől kezdve a szélsőjobbról bírálta a kormányzatot és részt vett a jobboldali megmozdulásokban (Vannay-puccs). A nyilaskormány idején újabb különítményt kezdett szervezni. A II. világháború utolsó hónapjaiban tűnt el. A nyilasok számára 1942 – 43-ban írt, Csehszlovákiában megtalált naplója feljegyzéseit 1963-ban publikálták (A határban a Halál kaszál. Fejezetek P. P. naplójából, szerk. Szabó Ágnes és Pamlényi Ervin, Bp., 1963). – Irod. Dersi Tamás: Párbeszéd a vérebről. P. P. naplójáról (Új Írás, 1963. 6. sz.); Andrássy Antal: A hóhér tollat fogott (Somogyi Néplap, 1963. 252. sz.). Imposztorok (film)