Rácz Gábor (Kézdivásárhely, 1898. aug. 13. – Felsőzsolca 1954, jún. 25.): politikus, nemzetgyűlési képviselő. A bp.-i Állatorvosi Főisk.-n megkezdett tanulmányait az I. világháború szakította meg. A francia és az olasz fronton teljesített katonai szolgálatot. A háború végén Miskolcon a honvédség kötelékében pénzügyi tisztviselő volt, közben a szegedi egy.-en állam- és jogtudományi doktorátust szerzett. 1930-ban a honvédségnél nyugdíjazták. Ügyvédi gyakorlatot folytatott. A 20-as évektől kezdve Bajcsy-Zsilinszky Endre köréhez tartozott. 1930-tól volt tagja a Nemzeti Radikális Pártnak (NRP), 1934-től országos főtitkár. 1931-től részt vett a párt folyóiratának, a Szabadságnak szerkesztésében. 1935-től a Független Kisgazda Párthoz (FKgP) tartozott, miután az NRP beolvadt a Kisgazdapártba. Egyik szervezője volt Miskolcon az 1943-ban megtartott gyűlésnek, amely követelte a háborúból való kilépést. A nyilas hatalomátvétel után a Gestapo letartóztatta. 1944 decemberében szabadult. A Debreceni Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja lett. Elnöke volt az FKgP Észak-magyarországi Szervezetének, felelősszerk.-je a Miskolci Hírlapnak. Az 1945-ös választások után ismét az FKgP-t képviselte a nemzetgyűlésben. 1947 nyarán kizárták a pártból mint jobboldali képviselőt, megakadályozták, hogy mint Magyar Független Párti képviselő jelöltesse magát. 1952-ben családjával kitelepítették a Hortobágyra. 1953-ban bocsátották el a táborból, Felsőzsolcán telepedhetett le. Haláláig egy ügyvédi munkaközösségben irodai ügyintézőként dolgozott.– Irod. Vida István:Vörös Vince: A Független Kisgazdapárt képviselői 1944-1949 (Bp., 1991); Ruszoly József R. G. (Holnap, 1992. 5. sz.).