Rákosy Zoltán (Sepsiszentgyörgy, 1910. febr. 22. – Bp., 1971. máj. 20.): festő. A bp.-i Képzőművészeti Főisk.-n tanult (1929–35), mesterei Vaszary János és Kandó László voltak. Tanulmányai befejezése után a főisk.-n tanársegéd 1937-ig. A következő esztendőben Olaszo.-ban járt ösztöndíjjal. 1939–1949 között különböző középisk.-kban (Debrecen, Szentendre, Máramarossziget, Kisújszállás, Bp.), majd 1949-től haláláig a bp.-i Iparművészeti Főisk.-n tanított. 1938-tól kiállító művész, korábban portrékat – Domanovszky Endre (MNG); Marx (Munkásmozgalmi Múzeum) – később dekoratív, monumentális falképeket festett (Komlói Postaigazgatóság–pannó, Újpesti lakótelep–sgraffito, Bp., Magyar Államvasutak igazgatósága–sgraffito; Ózd, Szakszervezeti Társadalombiztosítási Központ (SZTK) Rendelőintézete–sgraffito; Fóti gyermekváros–freskó; Újpesti Munkásotthon-freskó; Debreceni Szociális Otthon–sgraffito). Jelentős művészetpedagógiai munkásságot fejtett ki. – Irod. R. Z. (Művészet, 1971. 8. sz.).