Ráth György (Szeged, 1828. máj. 6. – Bp., 1905. júl. 7.): történelmi, jogi és művészettörténeti író, könyv- és régiséggyűjtő. ~ Károly (1838 – 1902) és ~ Mór bátyja. Jogot tanult. 1848-ban pénzügymin. segédfogalmazó, a szabadságharcban önkéntes. 1860-tól Apponyi György országbíró elnöki titkára, később a pesti kir. ítélőtábla bírája, majd tanácselnöke. Széles körű tevékenységet fejtett ki a m. képző- és iparművészet fellendítése érdekében. 1881 – 96 között az Iparművészeti Múz. vezetője, majd főig.-ja, 1896-tól a főrendiház tagja. Értékes régi m. könyvtárát az MTA-ra hagyta, műgyűjteményét özvegye az államnak adományozta, ebből létsült az Iparművészeti Múz.-hoz tartozó Ráth György Múz., melynek anyagát 1949 után műfajok szerint szétosztották a bp.-i múz.-ok között. Szerkesztésében jelent meg Az iparművészet könyve (I – II., Bp., 1902 – 1905), melynek Az érem c. fejezetét írta. Ezenkívül több jogtudományi kézikönyvet írt és számos tanulmányt adott ki a m. reformáció történetéről és a régi m. könyvművészetről. – F. m. Kossuth parlamenti élete (Szilágyi Sándorral, I – II., Pest, 1850); Honvéd- és huszárélet anekdotákban (mindkettőt Rathkay álnéven, Pest, 1850); Az országbírói értekezlet… (Pest, 1861). – Irod. R. Gy. régi magyar könyvtára (Akad. Ért., 1905); Radisics Jenő: R. Gy. (Magy. lparműv. 1905. 5. sz.); Radisics Jenő: Az Orsz. R. Gy.-múzeum kalauza (Bp., 1906); Radisics Jenő: Emlékbeszéd R. Gy.-ől (Magy. Iparműv. 1906. 3. sz.); Csányi Károly: R. Gy. Emlékezés születésének 100. évfordulójára (Literatura, 1928. 5. sz.).