Rátz Jenő (Nagybecskerek, 1882. szept. 20. – Bp., 1949): katonatiszt, miniszter. A Tanácsköztársaság bukása után belépett az ún. nemzeti hadseregbe; 1922-től honvéd hadiisk.-ban tanított, 1925-től a honvédelmi min.-ban. 1928-tól 1930-ig a vezérkari főnökségen teljesített szolgálatot. 1923-ban ezredessé, 1930-ban tábornokká, 1936-ban altábornaggyá, 1938-ban gyalogsági tábornokká, 1944-ben vezérezredessé léptették elő. 1935 – 36-ban a vezérkari főnök helyettese, 1936-ban bp.-i vegyesdandár-parancsnok, 1936. okt. 1-től honvéd vezérkari főnök, 1936-tól 1938-ig felsőházi tag, 1938. máj. 14-től 1938. nov. 15-ig honvédelmi miniszter az Imrédy-kormányban, 1944. márc. 22-től 1944. júl. 19-ig a miniszterelnök helyettesítésével megbízott tárcanélküli min. a Sztójay-kormányban. 1938-tól 1944-ig ogy.-i képviselő. A Magyar Megújulás Pártjának pártvezérhelyettese és a Magyar Megújulás Nemzetiszocialista Pártszövetség elnöke. 1945 után népbíróság elé állították és mint háborús bűnöst életfogytiglani kényszermunkára ítélték.