Ravasz László (Bánffyhunyad, 1882. szept. 29. – Bp., 1975. aug. 6.): ref. püspök, az MTA tagja (t. 1925–49, ig. 1940–45). 1900. szept.-től párhuzamosan tanult a kolozsvári Ref. Teológiai Ak.-n és a tudományegy. bölcsészettudományi karán. 1903–05-ben kolozsvári segédlelkész és püspöki titkár. A berlini egy. hallgatója (1905–06), hazatérte után segédlelkész volt Bánffyhunyadon. A kolozsvári egy.-en doktorált és a Sárospataki Teológiai Ak.-n magántanárrá képesítették (1907). A Kolozsvári Teológiai Ak. gyakorlati teológiai tanszékének ny. r. tanára (1907–21), 1914–1918 között szerk. a Protestáns Szemle c. lapot. 1921-ben a Bp. Kálvin téri egyházközség meghívta lelkipásztorának, s ugyanakkor a dunamelléki ref. egyházkerület püspökévé választották. E minőségében lett a felsőház tagja (1927–44). 1937–40-ben az MTA másodelnöke. A püspöki tisztségéről lemondott (1948. máj.), lelkészi állásából 1953. márc. 1-én nyugalomba vonult. – A két világháború közötti időszakban a mo.-i ref. egyház jelentős vezető személyisége volt, az egyházon belül azt az irányzatot képviselte, amely szorosan együttműködött a Horthy-rendszerrel. Megjelent számos tanulmánya, irodalmi cikke, igehirdetése, részben az általa szerkesztett, részben más lapokban és folyóiratokban, gyűjteményes kötetekben. Makkai Sándorral és Imre Lajossal Kolozsvárott Az Út c. gyakorlati teológiai folyóirat (1915–18), valamint a Református Szemle (1918–21) c. folyóiratot szerk. Újjászervezte a Magy. Protestáns Irodalmi Társaságot (1924), amelynek ügyvezető elnöke lett s főszerk.-je a társaság újra induló lapjának a Protestáns Szemlének. Muraközy Gyulával megalapította a Református Élet (1934–45). Sebestyén Jenővel a Magyar Kálvinizmus (1934–38) c. lapokat. Átdolgozta Károli Gáspár bibliafordításának újszövetségi részét (Ligonier, USA, 1971). – F. m. Schopenhauer aesthetikája (Bp., 1907); Bőhm Károly értékelmélete, különös tekintettel aesthetikai alapelveire (Bp., 1913); Látások könyve (Bp. 1917); Gondolatok (Bp., 1922); Orgonazúgás (Bp., 1923); Az emberélet útjának felén (Kolozsvár, 1924); Hazafelé (Bp., 1925); A halál árnyékában (Bp., 1927); Tudom, kinek hittem (Bp., 1927); A Táborhegy ormán (Kolozsvár, 1928); Alfa és Ómega (I–II., Bp., 1933); Legyen világosság (I–III., Bp., 1938); Isten rostájában (I–III., Bp., 1941); Korbán (I–II., Bp., 1942). – Irod. R. L. püspök életrajza (Bp., 1921); Máthé Elek: R. L. az író és igehirdető (Bp., 1933); Kádár Imre: Egyház az idők viharaiban (Bp., 1957); Kónya István: A magyar református egyház felső vezetésének politikai ideológiája a Horthy-korszakban (Bp., 1967); Kónya István: Tanulmányok a kálvinizmusról (Bp., 1975); Dr. R. L. (Ref. Egyház, 1975); Dr. R. L. (Reformátusok Lapja, 1975. 34. sz.).