Regőczy Emil (Székesfehérvár, 1900. okt. 20. – Bp., 1980. márc. 27.): geodéta, a műszaki tudományok doktora (1952), egyetemi tanár, Kossuth-díjas (1953). 1924-ben szerzett mérnöki diplomát Bp.-en. 1928-tól a Háromszögelő Hivatalban dolgozott, 1937-től az alapvonalméréseket vezette, 1949-50-ben a Háromszögelő Hivatal vezetője volt. 1952-től a Geodéziai és Kartográfiai Intézet ig.-ja, 1954-től az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal tudományos munkatársa. Az általa kidolgozott mérési módszer (amiért Kossuth-díjat kapott) került alkalmazásra a felsőrendű hálózat mérésénél. 1965-ben c. egy.-i tanár lett. A Geodéziai és Kartográfiai Egyesület alapító tagja és társelnöke volt 1959-1973 között. Nevéhez fűződik a Geodézia és Kartográfia c. szaklap alapítása, amelynek főszerk.-je volt 1949-től haláláig. 1960-ban Lázár-deák-emlékérmet, 1975-ben Fasching Antal-emlékérmet kapott. – F. m. Az állami földmérés felsőgeodéziai munkálatai (Bp., 1942); A gödöllői országos összehasonlító alapvonal (Bp., 1942); Alapvonalmérések,… (Bp., 1944).