Reismann János (Szombathely, 1905. júl. 8. – Bp., 1976. máj. 2.): fotóművész, érdemes művész (1971), kiváló művész (1975). 1923-ban érettségizett s rövid hivatalnokoskodás után, 1925-ben Franciao.-ba utazott; Peter Powel francia fényképész munkatársa lett. 1927-ben Berlinbe került, majd elvégezte a müncheni film- és fotófőiskolát. 1929-ben került kapcsolatba Erwin Piscatorral, később John Heartfielddel, akivel 1931-ben Moszkvába utazott. Az Épülő Szovjetunió, az Ogonyok munkatársa lett; képtudósítója volt a Berlinben megjelenő Arbeiter Illustrierte Zeitungnak. 1938-ban visszatért Párizsba; a Regards, a Paris Match és a Vogue c. lapok munkatársa lett. Szerk. a Francia Kommunista Párt Bulletin d'Information-ját. A náci megszállás idején illegális pártmunkát végzett, 1942-től tagja volt a Francia Kommunista Pártnak. 1947-ben az elsők között tért vissza Mo.-ra. Nagyobb vidéki városokban tevékenykedett, majd a Szabad Nép munkatársa lett. 1948-ban a párizsi m. követségre került; 1949-től a sajtóiroda vezetője és a követség kultúrattaséja. 1949-ben a Rajk-perrel kapcsolatban törvénysértő módon börtönbüntetésre ítélték, 1954-ben rehabilitálták. 1956-ig a Béke és Szabadság, 1957-től az Érdekes Újság, 1960-tól a Képes Magyarország, a Hungarian Foreign Trade fotóriportere, majd nyugdíjazásáig (1966) a Tükör főmunkatársa volt. Fotóalbumaihoz kiváló írók és költők írtak kísérőszövegeket. Több csoportos és egyéni kiállításon vett részt Európában és Amerikában is. Gyűjteményes kiállítását 1965-ben először a szombathelyi Savaria Múz.-ban, Bp.-en az MNG-ben, majd 1969-ben a római Nemzeti Sajtóklubban rendezték meg. Savaria földjén c. gyűjteményét Vas megyén kívül Jugoszlávia városaiban (1969), Bakony c. kiállítását Veszprémben (1973) mutatta be. – F. m. Images de Russie (Pierre Courtade előszavával, Paris, 1947); Népi kollégisták (Mágori Erzsébet szövegével, Bp., 1948, franciául is); Italien (Carlo Levi szövegével, Stuttgart, 1959; olaszul és angolul is, 1960); Balaton (Illyés Gyulával, Bp., 1962); Kincses Baranya (Őrsi Ferenccel, Bp., 1963); Aller Honig geht zu Ende (szardíniai útinapló Carlo Levi szövegével, 1963); A Balti-tengertől a Bajkál-tóig (Pethő Tiborral, Bp., 1964); Savaria földjén (Weöres Sándor verseivel, Bp., 1968); Budapesti változatok (Csurka Istvánnal, Bp., 1971; németül, franciául és angolul is); Bakony (Simon Istvánnal, Bp., 1973, németül is). – Irod. Rózsa Gyula: R. J. (Népszabadság, 1965. szept. 16.); Kamocsay Ildikó: R. J. emlékére (Fotóművészet, 1976. 3. sz.); Weöres Sándor: Elhunyt R. J. (Élet és Irod., 1976. 19. sz.); Tamás István: R. J. halálára (Kritika, 1976. 7. sz.); Déry Tibor: Hogy lesz a kőből kovász, avagy a művészet szerepe (Botladozás, Bp., 1978).