Révész Géza (Siófok, 1878. dec. 9. – Amszterdam, Hollandia, 1955. aug. 18.): zenepszichológus és hangfiziológus, egyetemi tanár. Bp.-en jogot, Göttingenben pszichológiát tanult. 1908-ban a bp.-i tudományegy.-en a kísérleti lélektan magántanára, 1918-tól rk. tanár, a Tanácsköztársaság idején ny. r. tanár. A proletárdiktatúra bukása után külföldre távozott. 1921-től Amszterdamban működött mint az ottani kísérleti lélektani intézet ig.-ja. 1932 – 1950 között az amszterdami egy.-en a lélektan tanára. 1949-től a bajor tudományos ak. tagja. A würzburgi egy. díszdoktorává avatta. – F. m. A gazdaságos tanulás módszereiről (Magy. Paedagógia, 1908); Zur Grund legung der Tonpsychologie (Leipzig, 1913); Ervin Nyiregyházi (Leipzig, 1916); A tehetség korai felismerése (Bp., 1918); The Psychology of a Musical Prodigy (London, 1925); Musikgenuss bei Gehörlosen (Leipzig, 1926); Max Nordan élete (Kispest, 1940); Das Problem des Ursprungs der Sprache (Amsterdam, 1942); Die menschliche Hand (Basel – New York, 1944); Einführung in die Musikpsychologie (Bern, 1946); Talent und Genie (Bern, 1952). – Irod. Kardos Lajos: R. G. (Magy. Tud. 1956. 4 – 6. sz.)