Richter Béla (Homokbálványos, 1904. márc. 26. – Bp., 1982. aug. 17.): jogász. Jogi doktori diplomáját a szegedi tudományegy.-en 1926-ban szerezte. Avatásakor már joggyakornok volt, később a szegedi törvényszéken, majd a szegedi ítélőtáblán tanácsjegyző. 1934-ben Szegeden többedmagával megalapította az öt évfolyamot megért Jog c. folyóiratot, melynek társszerk.-je is volt. 1938-ban a szegedi, 1939-ben a fővárosi kir.-i ügyészséghez került. 1947-ben a „A peres eljárás alaptanai” tárgykörből magántanárrá képesítették. 1947-ben a Bp.-i Főállamügyészséghez főállamügyész-helyettesnek nevezték ki, majd ennek megszűnése után a Pest m.-i ügyészség alelnöke lett, majd a bp.-i államügyészséghez került. 1953-tól nyugdíjba vonulásáig (1972) vállalati jogtanácsos volt az Erőmű Javító és Karbantartó Vállalatnál. Monográfiáinak, értekezéseinek tárgya a polgári eljárási jog. – F. m. A polgári jogszolgáltatás jövője (Szeged, 1935); A polgári per bizonyítási rendszerének reformja (Bp., 1937); Politikai irányeszmék hatása a polgári perjogra (Szeged, 1938); A perorvoslatok alaptanai (Bp., 1943). – Irod. Habermann Gusztáv: R. B. (1904-1982) (Jogtud. Közl., 1983. 3. sz.).