Róna Sámuel (Halas, 1857. ápr. 1. – Bp., 1910. febr. 5.): orvos, bőrgyógyász. Orvosi oklevelét Bp.-en szerezte 1881-ben, majd Bécsben Kaposi klinikáján működött. 1882 től segédorvos a Rókus Kórházban, 1884-től Schwimmer Ernő bőrklinikáján működött. 1886-ban több orvostársával együtt megalapította a nyilvános ambulatóriumot Bp.-en a szegény betegek részére. 1887-ben a barakkkórház főorvosa. 1889-ben a bőrgyógyászat egy.-i magántanára. 1898-tól főorvos az István Kórházban. 1899-ben egy.-i c. rk. tanár. Betegvizsgálat során orbánccal fertőződött, az okozta halálát. Kutatásai a szifilisz kórtanával és kezelésével kapcsolatosak. Jelentős volt orvostovábbképző tevékenysége. Fejezeteket írt a Bókay Árpád – Korányi Frigyes-Kétly Károly által szerk. belorvosi kézikönyvbe, valamint a Schwimmer Ernő által készített bőrgyógyászati tankönyvbe. – F. m. A buja vagy nemi betegségek (Bp., 1894). – Irod. Havas Adolf: R. S. (Orv. Hetil. 1910.)