Rosta Ferenc (Sopron, 1906. okt. 6. – Sopron, 1986. febr. 12.): bányamérnök. Mérnöki oklevelét Sopronban szerezte a műegy. bányamérnöki karán (1939). Az egy. geodéziai és bányamérési tanszékén eltöltött gyakornoki évek után 1930-ban kezdte meg négy évtizedes olajbányászati munkásságát a M.-A merikai Olajipari Rt. (MAORT) szeizmikus kutatási csoportjánál. Eredményes fúrómérnöki munkát végzett Lovásziban, az erdélyi Erdőszentgyörgyön, majd Csokonyavisontán, Lábodon és a Hahót-edericsi gázmező feltárásán. Nevéhez fűződik a hazai kitörésgátlók, a fúrható béléscsődugók és a pakkeres béléscső-saruk kifejlesztése. 1961-től a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalatnál kútjavító üzemet szervezett. 1967-ben a Bauxitkutató Vállalat üzemvezetője lett, és a vízszintsüllyesztéshez telepített nagy átmérőjű vízmentesítő aknák fúrását irányította. 1975-ben nyugdíjba kerülve szülővárosába tért vissza, ahol a Központi Bányászati Múzeum tudományos tanácsadója volt 1985-ig. Több technikatörténeti tanulmány és cikk társszerzője volt. – F. m. Kisnyomású rétegek átfúrásának kérdései (Bány. és Koh. L., 1957).– Irod. R. F. (Kőolaj és Földgáz, 1986).