Rotman Miklós (Ungvár, 1915. márc. 9. – Ungvár, 1985. nov. 24.): jogász, történész, közíró, egyetemi tanár. Szülővárosa m. gimn.-ában érettségizett. A prágai Károly Egy.-en szerzett jogi doktorátust, megtanult csehül, németül, oroszul, később ukránul is. Egy.-i évei alatt belépett a Kommunisták Csehszlovákiai Pártjába, majd az első bécsi döntést követően a KMP-be. 1940-ben bebörtönözték. A német megszállást követően Auschwitzba, onnan a wüstergiersdorfi kényszermunkatáborba, majd Dachauba hurcolták. A tábor felszabadulása után tért haza. Kezdetben beregszászi párttitkár, az SZKP Kárpátontúli Területi Bizottságának munkatársa, majd haláláig az Ungvári Állami Egy. tanszékvezető tanára. Kezdeményezője, támogatója volt a m. nemzetiségű lakosság művelődését, kulturális életét szolgáló szervezetek létrehozásának, többek között a Kárpáti Kiadónak, a József Attila Irodalmi Stúdiónak. Munkásmozgalmi és sajtótörténeti tanulmányokat írt, s monográfiát az egykori Kárpátaljai Munkás Újságról. Leggyakrabban a Kárpáti Igaz Szóban publikált.– F. m. Új ember születik (Ungvár, 1961); Fáklyavivők (Ungvár, 1972); Kik érted haltak… (Ungvár, 1982). – Irod. Vadász Ferenc: Tenyérnyi ég (Bp., 1970); Balla László: R. M. 70. születésnapjára (Kárpáti Igaz Szó, 1985. márc. 6.).