Rudas László (Sárvár, 1885. febr. 21. – Bp., 1950. ápr. 29.): filozófus, egyetemi tanár, az MTA r. tagja (1949), Kossuth-díjas (1949). A bp.-i egy.-en tanári és bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1904-ben a baloldali diákok Művelődési Köréhez tartozott. 1905-ben a Népszava munkatársa, innen később ellenzéki magatartása miatt eltávolították. 1918 végén egyike azoknak a mo.-i baloldali szocialistáknak, akik felismerték egy önálló forradalmi munkáspárt megteremtésének szükségességét. A-KMP egyik alapítója, a párt Központi Bizottságának tagja. 1919-ben a Vörös Újság főszerk.-je. 1919 tavaszán a KMP Mészáros Gáborral együtt ~t küldte Moszkvába a III. Kommunista Internacionálé alakuló kongresszusára. 1919-ben fordításában jelent meg Lenin Állam és forradalom c. műve. A tanácshatalom bukása után emigrációba kényszerült. Bécsben részt vett a KMP újjászervezésének munkájában, megfordult Olaszo. és Németo.-ban, majd 1922-ben az SZU-ba költözött. A Marx-Engels-Lenin Intézet munkatársa. A SZU-ban elnyerte a tudományok doktora fokozatot. 1945-ben hazatért, az MKP Központi Pártisk.-jának ig.-ja; később a Közgazdaságtudományi Egy. tanára és rektora. 1945-től 1950-ig ogy.-i képviselő volt. Lefordította Marx, Engels, Lenin több művét. – F. m. Elmélet és gyakorlat (Bp., 1950); Dialektikus materializmus és kommunizmus (tanulmánygyűjtemény, Bp., 1956). – Irod. Molnár Erik: R. L. (Társad. Szle, 1950. 6. sz.); Hatvani József: R. L. (Term. és Techn. 1950. 6. sz.);