Sáfáry László (Munkács, 1910. nov. 16. – Ukrajna, 1943. jan.): költő. A bp.-i egy.-en tanári diplomát szerzett. Fiatalon önálló verskötettel jelentkezett. A szlovákiai Sarló mozgalom egyik részvevője, 1932-ben Az Út munkatársa. Egy ideig a Kórus c. lap szerk.-je volt. 1936 után Bp.-en élt, 1939-ben a munkácsi m.-orosz nyelvű tanítóképző, majd a m. gimn. tanára. 1942-ben behívták katonának, az orosz frontra került, ahol 1943 jan. -jában eltűnt. Versei egyéni színekkel harcosan progresszív egyéniségre vallanak. – M. Lendület (versek, Munkács, 1931); Verhovina (versek, Munkács, 1935). – Irod. Féja Géza: S. L. (Magy. Írás, 1935); Tanulmányok a magyar szocialista irodalom történetéből (Bp., 1962); Takáts Gyula: S. L. (Kortárs, 1965.)