Salamon (? , 1052 – ? , 1087 v. 1088): király (1063 – 74). I. András idősebb fia, felesége III. Henrik császár leánya, Judit (1059-től). Első ízben 1058-ban koronázták meg, de a trónt csak I. Béla halála után foglalhatta el, amikor újra megkoronázták. Unokatestvéreinek (Géza, László és Lambert) 1064. jan. 20-án Győrben kénytelen volt a hg.-séget (ducatust) átengedni. Uralma alatt a betörő kunok (1068), majd besenyők (1071) ellen harcolt, 1071-ben Nándorfehérvárt foglalta el, amit 1072-ben bizánci területre vezetett hadjárata követett. 1074-ben összeütközésbe került a hg.-ekkel, s bár Géza seregét Karcag mellett szétszórta, Mogyoródnál 1074. márc. 14-én teljes vereséget szenvedett s trónját vesztette. Sógorához, IV. Henrik császárhoz menekült, de a császár 1074-i mo.-i hadjáratának csak annyi eredménye volt, hogy ~ Pozsonyt megtarthatta. 1081-ben kibékült az 1077-ben trónra lépett I. Lászlóval, aki azonban hamarosan a visegrádi várba záratta, ahonnan 1083-ban (István szentté avatásakor) szabadult. A kunokhoz csatlakozva 1085-ben betört Mo.-ra, 1087-ben a bizánci birodalomba, mindkét esetben vereséget szenvedett. Ezután teljesen nyoma veszett. 1088-ban felesége halottnak tekintette és Vladiszláv Hermann lengyel hg.-hez ment feleségül. – Irod. Pauler Gyula: A magyar nemzet története az Árpádházi királyok korában (I., Bp., 1899). – Szi. Vörösmarty Mihály: S. király (szomorújáték, Pest, 1827); Vörösmarty Mihály: S. (vers, 1832).