Sárközy György (Bp., 1913. nov. 3. – Bp., 1971. okt. 11.): mérnök, Kossuth-díjas (1954). Oklevelét a bécsi műszaki egy.-en szerezte 1938-ban. Itthon Hacker Emil mérnök-vállalkozónál helyezkedett el, néhány hónap múlva a Magyar Általános Útépítő Rt. alkalmazta. Itt út- és hídépítéseket vezetett. 1943-ban főmérnökké, 1945-ben műszaki ig.-vá nevezték ki. 1948-ban az összevont államosított útépítő vállalatok műszaki ig.-i feladataival bízták meg, majd az Út- és Vasút építő Ipari Központ (1949-től Út- és Vasútépítő Nemzeti Vállalat) műszaki osztályvezetője és főmérnöke volt. 1950-ben a Betonútépítő Vállalat főmérnökévé nevezték ki. Ugyanezt a feladatkört látta el 1958-tól az 1. sz. Mélyépítő Vállalatnál. 1961-ben került át az Országos Tervhivatal műszaki titkárságára, 1962-től az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság főosztályát vezette. Műszaki fejlesztési témákról számos előadást tartott mind itthon, mind külföldön. Több újítás fűződik nevéhez (pl. „Sárközy-lapok”), néhányat külföldön is átvettek. Munkássága igen sok területre kiterjedt. Mo.-on elsőként valósította meg a külszíni széntermelést. Foglalkozott a szikes területek talajjavításával (mésziszapos eljárás), rizstelepeket létesített és megszervezte irányításukat. Több repülőtér, ipari üzem és irodaház tervezésében szerzett jelentős érdemeket. A mo.-i autópályaépítés egyik kezdeményezője volt. Kossuth-díját a földmunkák gépesítése terén végzett munkásságáért kapta. – M. Útburkolatok építésének gépesítése (Bp., 1954). – Irod. S. Gy. (Népszabadság, 1971. okt. 12.).