Sarlai Imre (Bp., 1904. nov. 14. – Bp., 1983. febr. 16.): színész, érdemes művész (1979). Már gyermekként szerepelt színpadon. Pályáját 1918-ban kezdte mint vándortársulatok kardalosa. 1930-ban az Új Színházhoz szerződött, ahol feltűnt Boross Elemér Vakablak c. drámájában. Utána vidéki társulatoknál működött, rendezőként is. 1939-1945 között nem léphetett színpadra, munkaszolgálatra hívták be. A háború után a szegedi színház szerződtette, majd erdélyi színpadokon szerepelt. 1953-1961 között a marosvásárhelyi színház tagja volt, tanított a helyi Színművészeti Intézetben. 1961-70-ben a debreceni Csokonai Színházban működött, 1965-től nyugdíjasként. 1974-79-ben Szolnokon játszott. 1979-ben a bp.-i Nemzeti Színház szerződtette, majd 1982-től haláláig a bp.-i Katona József Színház tagja volt. 1933-tól rendszeresen fellépett a Szegedi Szabadtéri Játékokon. – F. sz. Ádám, Lucifer, Péter apostol (Madách Imre: Az ember tragédiája); Bolkonszkij (Tolsztoj-Piscator: Háború és béke); Rettegi Fridolin (Schönthan-Kehér: A szabin nők elrablása); Liliom (Molnár Ferenc: címszerep); Csavargó (Wesker: Konyha); Kordás (Darvas József Részeg eső); Doolittle (Loewe: My Fair Lady) Csermlényi (Örkény István: Macskajáték); Ács Gyula (Vámos Miklós: Asztalosinduló); Mihály (Füst Milán: Boldogtalanok). -I. f. Tükörképek (1976); Veri az ördög a feleségét (1977). – Irod. (k. j.) 4 évtized a színpadon (Hajdú-Bihar megyei Népújság, 1964. jún. 21.); Jenő István:: A szabadtéri legrégibb szereplője (Délmagyarország, 1969. aug. 5.); Bényei József: „Búcsúzik a színlaposztó…” (Hajdú-bihari Napló, 1970. febr. 21.); (Ablonczy): Imre bácsi (Film, Színház, Muzsika, 1983. febr. 26.); Koltai Tamás: Találkoztam boldog színésszel is (Új Tükör, 1983. ápr. 3.).