Schaffer Károly (Bécs, 1864. szept. 7. – Bp., 1939. okt. 16.): ideg-elmegyógyász, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1914, r. 1926, t. 1938), a magyar idegkórszövettani iskola megteremtője. Orvosi tanulmányait Bp.-en végezte. 1889-től a bp.-i elmekórtani klinikán működött. 1890-ben tanársegéd. 1891-ben Frankfurtban dolgozott Weigert mellett. 1893-ban az idegkórtan magántanára. 1895-ben a bp.-i Erzsébet-kórház és a poliklinika rendelőorvosa. 1901-ben a bp.-i egyen az idegkór- és gyógytan, valamint a központi idegrendszer ép és kóros szövettanának c. rk. tanára. 1912-ben az agyszövettani intézet vezetője és ny. rk. tanár. 1919-ben az interakadémiai agykutató intézet ig.-ja. 1925- től az elme- és idegkórtan ny. r. tanára lett. Nemzetközi hírűek az idegsejtek morfológiájára, az agykéreg barázdálódására, az Ammon-szarvra, a tehetség, alkat és agykéreg viszonyára, a veszettség, a tabes kórtanára, a hipnózisra vonatkozó kutatásai. Kimutatta a Tay – Sachs – ~-betegség kórtani lényegét. Az átöröklődő ideg- és elmebetegségek morfológiai alapjainak magyarázatára felállította a róla elnevezett triast. Laufenauer Károly kezdeményezésének rendszeres folytatásával a hazai neuro-hisztológiai isk. megteremtője. – F. m. Über das morphologische Wesen und die Histopathologie der hereditär-systematischen Nervenkrankheiten (Berlin, 1926); Az elmebetegségek és a kapcsolatos idegbetegségek kórtana (Bp., 1927); Histopathologie des Neurons (Bp. – Lipcse, 1938). – Irod. Horányi Béla: Sch. centenárium (Egészségügyi Dolgozó, 1964. 11. sz.); Horányi Béla: Sch. K. neuro-anatómiai munkássága (Ideggyógyászati Szle, 1965. 2. sz.); Miskolczy Dezső: Sch. K. (Magy. Tud., 1965. 7 – 8. sz.)