Schnitzl Gusztáv (Nagytószeg, 1885. ápr. 22. – Bp., 1977. nov. 29.): gyógypedagógus, zenetanár, karnagy. Bp.-en gyógypedagógiai tanári oklevelet szerzett (1908). 1908-tól a szegedi Siketnémák Áll. Segélyezett Intézetében tanár. 1923-ban a bp.-i Vakok József Nádor Orsz. Intézetéhez került, a vakok zenei oktatását végezte. 1927-ben Huszka Jenő megbízta a Vakokat Gyámolító Orsz. Egyesület énekkarának vezetésével; itt szervezte meg 1928-ban a Vakok Homérosz Kórusát. Karmesteri tevékenysége ettől kezdve összeforrt a kórus életével. Velük aratta sikereit: sajtóbemutatón (1929), a Zeneak.-n (1930), majd rádióhangversenyeken. Repertoárjában a zenetörténet és a kortárs zene kiváló alkotásai (Bartók-, Kodály-művek) mellett szerepeltek a vak zeneszerzők (Horváth A., Greizinger J. stb.) művei is. Mint karmestert Mihó-díjjal (1932), ig. címmel (1933) tüntették ki, a Dalosszövetség orsz. társkarnagyává választották (1935). 1933–40-ben a Vakokat Gyámolító Orsz. Egyesület h. ig.-ja, 1940–45-ben ig.-ja, egyidejűleg a bp.-i vakok intézetének is ig.-ja és a vakok intézeteinek orsz. tanulmányi felügyelője volt. 1945 után visszavonultan élt. Szorgalmazta a látássérültek isk. és szakmai képzése összhangjának, a képzés életszerűbb, gyakorlatiasabb jellegének kialakítását. Részt vett a tankönyveik szerkesztésében. Cikkei a Magy. Gyógypedagógia c. lapban jelentek meg. – Irod. Bocskai Imre: Vakok kórusművészete (Emlékkönyv a Vakok Homérosz énekkarának 15. évfordulója alkalmával, Bp., 1943); Jankovich Ferenc: A fények újjászületése (Élet és Irod., 1969. 29. sz.); Dr. Zs. Gy.: Sch. G. (Magy. Nemzet, 1978. máj. 16.).