Schrotty Pál (Budakeszi, 1886. júl. 5. – Bp., 1960. szept. 6.): ferences szerzetes. 1903. szept. 7-én lépett a ferences rendbe. Teológiai tanulmányait Németo.-ban, Dorstenben és Paderbornban végezte. 1911. ápr. 11-én szentelték pappá. Hazatérése után Gyöngyösre került teológiai tanárnak. Az I. világháborúban behívták tábori lelkésznek. Konstantinápolyba küldték, ahol megtanult törökül, itt találkozott Angelo Giuseppe Roncallival, a későbbi XXIII. János pápával. A világháború után előbb Ausztriába, majd Hollandiába került, megtanult hollandul, s így hatékonyan tudott közreműködni az üdülésre kiküldött m. gyermekek elhelyezésében. 1922-ben tért haza. 1927-ben Rómába hívták a rend ökonomus generálisának. 1933-ban a rend központi tanácsának tagjává választották. Onnan 1939-ben tért haza. 1940-1946 között tartományfőnök, közben 1943-ban, mivel a kapcsolat Rómával a háború miatt mind nehezebblett, a m. rendtartományok élére rendkívüli delegátusnak (delegatus generalis extraordinarius) nevezték ki széles körű felhatalmazásokkal. Ezt a tisztét haláláig viselte. 1950-ben a paritásos bizottság tagjaként tárgyalt az áll. hatóságokkal, s ennek eredményeként a ferences rend két gimn.-ot kapott, Szentendrén, ill. Esztergomban. – Lefordította németre Tóth Tihamér egyik könyvét (Tiszta férfiúság), s több missziós füzetet írt a kínai ferences misszió propagálására.