Schulek Elemér (Késmárk, 1893. szept. 3. – Bp., 1964. okt. 14.): gyógyszerész, vegyész, egyetemi tanár, a MTA tagja (l. 1941, r. 1945), Kossuth-díjas (1949, 1951). 1913-ban a bp.-i tudományegy. gyógyszerészi tanfolyamára iratkozott be, de tanulmányait 1914-ben harc téri szolgálata miatt meg kellett szakítania. Gyógyszerészi oklevelének elnyerése (1918) után Winkler Lajos vette maga mellé; itt szerzete meg gyógyszerészdoktori diplomáját 1920-ban. 1926-ban mint Rotkefeller- ösztöndíjas tanulmányutat tett az USA-ban és a fejlettebb gyógyszeriparral rendelkező európai országokban. 1927-től az újonnan létesült Orsz. Közegészségügyi Intézet kémiai osztályának vezetője, majd 1941 – 44 között egyik ig.-ja. 1932-ben a bp.-i egy. magántanára, 1944 nyarától a szervetlen kémiai és analitikai tanszék vezetője. Behatóan foglalkozott a halogéncianidok és az interhalogén vegyületek kémiájával és analitikai alkalmazásával, a kén- és szelénvegyületek, peroxidok tanulmányozásával. Kiemelkedők a redoxi, továbbá a csapadékos indikátorok terén tett elvi, gyakorlati megállapításai. Megteremtette a korszerű gyógyszervizsgálat alapjait. Szakirodalmi munkássága m., német és angol nyelven jelent meg. Főszerk.-je volt az Acta Pharmaceutica Hungaricanak. – F. m. V. Magyar Gyógyszerkönyv (Bp., 1954); Az általános kvantitatív analitikai kémia elvi alapjai és módszerei (Szabó Zoltán Lászlóval, Bp., 1966. – Irod. Laszlovszky József: Sch. professzor 70 éves (Acta Pharm. Hungarica 1963. 5. sz.); Végh Antal: Sch. E. (Magy. Kém. F. 1964. m. sz.); Sch. E. (1893 – 1964) (Gyógyszerészet, 1964. 10. sz.); Sch. E. (Magy. Kém. L. 1964. 12. sz.); Végh Antal: Sch. E. (Orvosegyetem, 1964. okt. 21.); Sch. emlékszám (Acta Chimica Hungarica, 41. 1964); Lengyel Béla: Sch. E. 1893 – 1964. (Felsőoktatási Szle, 1964. 12. sz.)