Schulteisz Emil (Miskolc, 1899. dec. 1. – Siófok, 1983. aug. 9.): büntetőjogász, egyetemi tanár, az állam- és jogtudományok kandidátusa (1952). Egy.-i tanulmányait a pozsonyi és a bp.-i tudományegy.-en folytatta. 1922-ben szerezte meg a jogi doktorátust. A katonaijogszolgáltatás kötelékébe lépve elsősorban elméleti munkásságot fejtettki. 1937-ben a debreceni tudományegy.-en katonai büntetőjog tárgykörből magántanárrá képesítették. A katonai kötelékből 1940-ben kilépett, majd 1945-ben rövid időre visszatért; hadbíró- vezérőrnagy lett. 1947-ben a debreceni tudományegy. egy.-i tanárává nevezték ki. 1949-től nyugdíjba vonulásáig (1957) a szegedi tudományegy. büntetőjogi tanszékének vezetője, 1956-57-ben a Jogi Kar dékánja. A büntetőjog általános részével, valamint katonai büntetőjoggal foglalkozott. Különösen jelentősek a jogtárgyról, a bűncselekmény-fogalomról, az alkalmatlan kísérletről és a látszólagos halmazatról írott publikációi. Részt vett törvényszerkesztési munkálatokban is. (katonai Btk., 1948; a Btk. kodifikációs munkálatai, 1954-61). – F. m. A katonai büntetőtörvény magyarázata (1-3., Bp., 1931-1942); A bűncselekmény tana (Debrecen, 1948); A büntetés kiszabása (Bp., 1953); A nemi erkölcs elleni bűntettek de lege lata (Bp., 1966).