Schwartzer Ferenc (Babarc, 1818. nov. 24. – Bp., 1889. márc. 2.): orvos, a magyar tudományos elmekórtan megalapítója. … Ottó apja. Orvosi oklevelét a bécsi egy.-en szerezte 1844-ben, majd az ottani kórház elmeosztályán Viszánik Mihály főorvos mellett működött. A Mo.-on felállítandó elmegyógyintézet megszervezése érdekében a Helytartótanács 1848-ban államköltségen kiküldte a német, belga, angol és francia elmegyógyintézetek tanulmányozására. Tapasztalatai alapján 1848 őszén a m. kormánynak tervet nyújtott be a m. elmegyógyintézet megszervezésére. Okt.-ben mint törzsorvos belépett a honvéd hadseregbe. A szabadságharc bukása után 1850-ben Vácon elmegyógyintézetet alapított, melyet 1852-ben Budára helyezett át. Intézetében megvalósította a munkaterápiát és megszüntette a kényszerítő eszközöket. 1855-től a Közegészségügyi Bizottság, később a Közegészségügyi Tanács tagja, 1861-től a bp.-i egy.-en mint magántanár, az elmekórtan előadója. Mint a Budai Városi Tanács tagja, részt vett a Lipótmezei Intézet építésének ellenőrzésében, mely az ő javaslata szerint épült fel. Kezdeményezésére fásították a Gellérthegyet. Munkássága elismeréséül m. nemességet kapott. Számos kisebb szakmunkája mellett ő írta az első m. nyelvű elmekórtani szakmunkát. – F. m. A lelkibetegségek általános kór- és gyógytana, törvényszéki lélektannal (Pest, 1858). – Irod. Gyógyászat (1889); Orv. Hetil. (1889); Horánszky Nándor: Sch. F. javaslata 1848-ból az országos tébolyda ügyében (Communicationes ex Bibl. Hist. Med. Hung. 1963. 29. sz.).