Schwartzer Ottó, báró (Buda, 1853. dec. 22. – Bp., 1913. okt. 21.): elmeorvos, ~ Ferenc fia. 1877-ben avatták orvosdoktorrá a bp.-i egy.-en. Utána németo.-i tanulmányúton volt. Az apja által alapított elmegyógyintézetet 1878-ban vette át és azt 1910-ig vezette. 1885-ben a bp.-i egy. jogi karán törvényszéki elmekórtanból magántanárrá képesítették. Szerk. az Igazságügyi Orvosi Tanács felállítását elrendelő törvényjavaslatot, egy ideig annak alelnöke volt. 1885-től a Magyar Vörös Kereszt Egyletnél működött. Nevéhez fűződik a vöröskeresztes ápolónőképző intézet megalapítása, a Vörös Kereszt Erzsébet-kórházának korszerű kifejlesztése. 1905-ben főrendiházi tag, 1910-ben m. báróságot kapott. – F. m. Die Bewusstlosigkeitszustände als Strafausschliessungsgründe (Tübingen, 1878); Die transitorische Tobsucht (Wien, 1880); Törvényszéki elmekórtani levelek (Wien, 1887); Psychiatriai jegyzetek (Bécs, 1894); Az elmebetegek jogvédelme (I – II., Bp., 1895); Közigazgatási elmekórtan (Bp., 1897); Az elmebetegügyi törvény alapelvei (Bp., 1902); A korlátolt beszámíthatóság (Bp., 1907); Hadegészségügyi reformok (Bp., 1913); Törvényjavaslat a nők hadegészségügyi szolgálatáról (Bp., 1913). – Irod. Moravcsik Ernő: Sch. O. (Orv. Hetil. 1913.)