Kezdőlap

Sebestyén György (Bp., 1930. okt. 30.Bécs, 1990. jún. 6.): író, szerkesztő, műfordító. A bp.-i tudományegy.-en filozófiát és néprajzot tanult. 1952-től a Magy. Nemzet szerkesztőségében újságíró, majd kulturális rovatvezető volt. Versantológiát szerk. jegyzetekkel (Röppenj szikra, Bp., 1948). Tanulmánya jelent meg Művészet és hazafiság cimmel (1952). 1956 nyarán a reformkommunistákhoz csatlakozott. A forradalom bukása után elhagyta az országot, Bécsben telepedett le. Első regénye: Die Türen schliessen sich németül jelent meg 1957-ben. Ettől kezdve minden írását, regényeit, elbeszéléseit, útirajzait, színműveit, esszéit német nyelven írta. Fordításában mutatta be a klagenfurti városi színház Madách Imre Az ember tragédiája c. színművét. Az 1960-as évektől több m. regényt, novellát fordított németre (Csurka István, Moldova György novelláit, 1962; Krúdy Gyula regényeit, 1966, 1978; Mészöly Miklós: Az atléta halálát, 1966; Illyés Gyula esszéjét: Charon ladikján, 1975). 1956-tól szerk. folyóiratokat, hetilapokat (Magyar Híradó, Pannónia, Morgen). Gondozta a Furche c. hetilap kultúrrovatát. Az osztrák Pen Club alelnöke, majd elnöke volt. Önarcképvázlata Györffy Miklós fordításában megjelent magyarul (Kortárs, 1985. 12. sz.). -Az osztrák Csokor-díjjal tüntették ki (1975). – M. A lét háza (esszék, ford. Györffy Miklós, a verseket Tandori Dezső, Bp., 1986); – Irod. A magány pillanatai (Beszélgetés S. Gy.-gyel, riporter Kloss Andor, Napjaink, 1987. 2. sz.); Ruffy Péter: Elhunyt S. Gy. (Magy. Nemzet, 1990. jún. 7.); Bertalan Lajos: Utak, legendák Pannóniából. S. Gy. (Életünk, 1990. 8. sz.); Fried István: Osztrák-magyar szerző közép-európai álma (Nagyvilág, 1991. 6. sz.).