Sebestyén Sándor (Szeged, 1891. nov. 10. – Bp., 1962. febr. 10.): gordonkaművész, zenepedagógus. Bp.-en Schiffer Adolf, Berlinben Földesy Arnold tanítványa volt. Emellett tanári diplomát és 1914-ben bölcsészdoktorátust szerzett A primitív népek zenéje c. disszertációjával. Az I. világháború alatt a Nemzeti Zenede tanára. 1921-ben Svédo – ba távozott, ahol mint koncertező gordonkaművész és mint tanár működött, 1921 – 25-ben a göteborgi színház szólógordonkása volt. 1926 után Bp.-en a Székesfővárosi Felsőbb Zeneisk.-ban tanított, ugyanakkor a Székesfővárosi Zenekarnak volt tagja. 1945 után a MÁV-szimfonikusok szólógordonkása lett, mint pedagógus haláláig a Bartók Béla Zeneművészeti Szakisk.-ban működött. 1948-ban megszervezte és haláláig vezette a Vasutas Szakszervezet zeneisk. ját. – F. m. A primitív népek zenéje (Bp., 1914); A gordonkajáték technikája és tanitbsának módszere, (Bp., 1917); Vonóshangszerek tanításának akusztikus megalapozása, (Bp., 1923); A gordonkajáték technikájának elemzése (Bp., 1936); Hamis megfigyelések és tévedések a vonóshangszerjáték technikájában és tanításában (Bp., 1937); Gordonkametodikai jegyzetek (Bp., 1956).