Seidner Mihály (Rimóc, 1875. febr. 1. – Bp., 1968. júl. 12.): elektromérnök, az MTA l. tagja (1960), Kossuth-díjas (1959). Tanulmányait a bp.-i műegy.-en kezdte, hallgatóként elnyerte a Matematikai és Fizikai Társ. Eötvös-díját, majd Németo.-ban a charlottenburgi műegy.-en doktori diplomát nyert. 1903-ban tért haza. A Ganz Villamossági Rt. kísérleti laboratóriumában, utóbb az erőműtervezési osztályon dolgozott. Kezdeményezte és szervezte az ipari értelmiségi szakszervezet megalakítását. Az 1917. júl. 1-én megalakult Ipari és Közlekedési Tisztviselők Orsz. Szövetsége (IKTOSZ) választmányi tagja, majd az 1918. nov. 17-én megalakult Alkalmazott Mérnökök Orsz. Szövetsége (AMOSZ) alelnöke lett. 1918-ban a Ganz Villamossági Gyárban az üzemi munkástanács megalakulása után ig.-vá választották, a Tanácsköztársaság idején termelési biztos. Tagja lett a tudományos műszaki tanácsnak. Tanulmánya jelent meg Az energiagazdálkodás címmel. A Tanácsköztársaság bukása után Csehszlovákiába emigrált, több kárpátaljai erőművet tervezett és vezetett (1920–26). Hazatérve csak magánmérnökként tevékenykedhetett. Megszerezte a műszaki tudományok doktora fokozatot (1953). Munkásságából kiemelkedik a villamosgépek folyadékhűtésére vonatkozó találmánya, főleg a kétpólusú turbógenerátorok forgó részeinél való alkalmazása. Az energiagazdálkodás köréből is számos találmánya ismeretes, gyakorlati munkáiból a tiszaluci vízi erőmű megépítése a legjelentősebb. – F. m. Az általános transzformátorkör- és feszültségvektor-diagrammja közti kapcsolat (Bp., 1904); A folyadékhűtéses turbógenerátorok kifejlesztése (Bp., 1961). – Irod. A m. műszaki értelmiség és a Műegyetem a Tanácsköztársaság idején (Bp., 1960); M. S. (Acta Technica Acad. Sci. Hung., 1969); Hevesi Gyula: S. M. (Magy. Tud., 1969. I. sz.).