Semsey Andor (Kassa, 1833. dec. 22. – Bp., 1923. aug. 14.): természettudós, mineralógus, az MTA tagja (t. 1882, ig. 1890), a magyar ásványtan és földtan mecénása. Előbb jogot hallgatott, majd a hohenheimi és magyaróvári gazdasági ak.-n folytatta tanulmányait. Utána Európa fejlettebb mezőgazdasági országait tanulmányozta. A 60-as évek végén érdeklődése a földtan és ásványtan felé fordult. 1866-ban bérbe adta nagy kiterjedésű birtokait és ettől kezdve minden erejével a tudományokat támogatta, jövedelmét az MNM ásvány- és őslénytára és a Földtani Intézet felvirágoztatására fordította. Több mint 2 millió aranykoronát áldozott tudományos gyűjtemények beszerzésére, pályadíjakra, tudományos intézetek műszerfelszerelésére, fiatal kutatók támogatására, külföldi tanulmányutakra stb. 1889-ben az MTA-nál 20 000 koronás alapítványt tett tíz alapvető tudományos munka megírásának jutalmazására. Róla nevezte el Krenner József Sándor az 1881-ben felfedezett Semseytet és az 1889-ben Felsőbányán felfedezett ólom-ezüst-antimon kénvegyületet, az Andoritot. Érdemeiért a bp.-i és kolozsvári egy.-en díszdoktori oklevéllel tüntették ki. – F. m. Szilágysomlyói harmadkori kövületek (Bp., 1877); A Magyar Nemzeti Múzeum meteorit gyűjteménye (Bp., 1886); Spanyolországi utamról (Bp. 1888); A Magyar Nemzeti Múzeum átalakítása (Bp., 1891). – Irod. Ilosvay Lajos: S. A. tiszteleti tag emlékezete (MTA Emlékbeszédek, Bp., 1925); Tasnádi Kubacska András: S. A. (Élet és Tud., 1957. 20. sz.)