Sértő Kálmán (Bisse, 1910. okt. 29. – Gyalu, 1941 jún. 16.): költő, író. Parasztszármazású, csak elemi isk.-t végzett. Költészetére hatott a népköltészet, alkotó korszakában a nép nyomorúságáról bátor hangon szólt. Bp.-re került, írói pályája hanyatlani kezdett, előbb a Társadalmunk, majd az Összetartás és a Nemzetőr munkatársa lett. Részt vett a népies mozgalomban, de mindinkább a szélsőjobboldal felé fordult. Mint a nyilas párt tagja, végül is fasiszta eszméket hirdetett. Alkoholizmusa sok botrányt okozott. – F. m. Falusi pillanat (versek, Bp., 1933); Gyászjelentés (versek, Bp., 1940); Új versek (közös kötet Számadó Ernővel és Szerető Sándorral, Bp., 1940); Ilyen az élet (elb., Bp., 1940); Versei (Bp., 1943). – Irod. Féja Géza: Parasztírók előretörése (Erdélyi Helikon, 1932); Szabó Dezső: A Kodolányi eset…S. K. és a magyar sorsverkli (Bp., 1941); Illyés Gyula: S. K. (Nyugat, 1941); Rónai Mihály András: S. K. őszinte története (Politika, 1947); Talpassy Tibor: Eltévedt garabonciás (Jelenkor, 1966. 3. sz.).– Szi.: Gellért Vilmos: S. K. élete, regényes életrajz, 1941.