Kezdőlap

Simándy Pál, Gombos Ferenc (Igric, 1891. jan. 5.Bp., 1978. aug. 11.): író, újságíró. Teológiát tanult a Sárospataki Ref. Kollégiumban (1909–13). 1913–15-ben a M. Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség utazó titkára. 1915–17-ben Losoncon, majd utána a fővárosban hitoktató volt. Az 1918–19. évi forradalmi események hatására szakított az egyházi pályával. Igricbe költözött, részt vett a helybeli megmozdulásokban. Emiatt 1920. jan.-tól aug.-ig börtönben volt. 1920-tól 1931-ig Losoncon élt. A város és a szlovenszkói magyarság irodalmi-kulturális életének egyik irányítója, a losonci Madách Kör egyik megalapítója (1923), A Mi Lapunk munkatársa (1928–29) volt. Losoncon jelent meg legismertebb munkája, Az elsikkadt hegyibeszéd c. értekezése (1932), amelyben sajátos szocialista szemléletének keresztény alapjairól értekezett. Visszatért Mo.-ra (1931) és Bajcsy-Zsilinszky Endre lapjainak – Előőrs, Szabadság, Független Magyarország, Szabad Szó – belső munkatársa, szerk.-je lett. 1942-ben szerk. a Tiszántúl c. debreceni napilapot. 1942-től a Magyar Élet kiadóvállalat lektora volt. 1945-től 1949-ig, nyugdíjazásáig a Vallás- és Közoktatásügyi Min. (VKM) osztályvezetőjeként a népművelési ügyekkel foglalkozott. Ezután kisebb irodalomtörténeti tanulmányokat és visszaemlékezéseket jelentetett meg. – F. m. A magyar kálvinizmus útja (Losonc, 1927); Siralmak könyve (Losonc, 1928); Diák a századfordulón (önéletrajzi r., Bp., 1966). – Irod. Szalatnai Rezső: S. P. (Irod. Szle, 1968. 7. sz.); Turczel Lajos: S. P. és a csehszlovákiai magyarság (Portrék és fejlődésképek, Bratislava–Bp., 1977); Vigh Károly: S. P. (Irod. Szle, 1978. 10. sz.); Komlós Aladár: S. P. emlékére (Élet és Irod., 1978. 35. sz.); Komlós Aladár: S. P. (Élet és Irod., 1978. 36. sz.), Ötvös László: S. P. pályaképe (Napjaink, 1979. 8. sz.).