Siménfalvy Sándor (Szenice, 1892. júl. 9. – Bp., 1988. dec. 24.): színész, érdemes művész (1967). Székelykeresztúron az Unitárius Főgimn.-ban négy osztályt végzett. Színész szüleit követve 16 éves korában színészegyesületi vizsgát tett. Mint artista és állatszelídítő járta a vidéket, majd 1911-től táncos-komikusként vándortársulatoknál és vidéki színházakban játszott, az I. világháborús katonai éveit leszámítva, közel 40 éven át. 1950-ben a bp.-i Nemzeti Színház szerződtette. Kitűnt egyéni hangvételű epizódalakításaival, különösen parasztszerepekben. Túl 90. életévén még játszott, míg egy autóbaleset visszavonulásra nem kényszerítette. 1950-től számos filmben és tv játékban alakított karakteres mellékfigurákat. 1964-ben az Isten őszi csillaga c. filmben nyújtott alakításával a legjobb epizódalakítás díját nyerte el. Tv-portréfilm készült róla a Mestersége színész sorozatban (1987). – F. sz. Tudós, majd Eszkimó (Madách Imre: Az ember tragédiája); Miska bácsi (Darvas József: Kormos ég); Lőrincz inas (Németh László: Két Bolyai); Tamás szerzetes (Shakespeare: Szeget szegel); Ködmön András (Móricz Zsigmond: Úri muri); Deng (Brecht: Jó embert keresünk). -I. f. Lúdas Matyi (1950); Hintónjáró szerelem (1954); Körhinta (1955); Hattyúdal (1963); Húsz óra (1965); Csend és kiáltás (1968); Uborkafa (1970); Magyarok (1977); Havasi selyemfiú (tv-film, 1980). – Irod. Molnár Gál Péter: S. S. 80 éves (Népszabadság, 1972. jún. 18); Barabás Tamás: S. S. (Új Tükör, 1989. jan. 1.); Dalos László: S. S. (Film, Színház, Muzsika, 1989. jan. 7); Szatmári István: A legöregebb magyar színész (A kis csillag is csillag, Bp., 1989).