Simonffy Kálmán (Tápiószele, 1832. okt. 5. – Bp., 1881, dec. 15.): dalszerző. A szabadságharcban főhadnagy, utána Cegléden főjegyző volt. Itt dalárdát is szervezett és vezetett. 1858-ban hangversenykörutat tett az országban, 1860 – 62-ben pedig külföldön Fátyol Károly cigány származású gordonkaművész kíséretében. 1861-ben Pest vm.-i jegyző, 1865-ben Esztergom vm. Főjegyzője volt; 1872 – 75 közt ogy.-i képviselő. Zenei ösztöndíjakat alapított és az orsz. m. Zeneak. létrehozásán munkálkodott. Életének utolsó éveit elborult elmével élte végig. Arany János, Petőfi Sándor, Vörösmarty Mihály és más költőink verseinek megzenésítője. Dalai a köztudatban hosszú ideig népdaloknak számítottak. Naturalista és autodidakta volt, dalait Ábrányi Kornél, Szénfy Gusztáv és mások harmonizálták. – F. m. Dalok: Három a tánc, Árpád apánk, Hej iharfa, – Irod. Major Ervin: A népies magyar műzene és a népzene kapcsolatai (Bp., 1930).