Simonides János (Szepesolaszi, 1650 – Besztercebánya, 1708. márc. 13.): tanár, ev. lelkész. Isk. tanulmányainak befejezése után Breznóbányán működött mint tanító és ig. Súlyos megpróbáltatásokat szenvedett felekezetéért az ellenreformáció korában. 1674-ben a pozsonyi rendkívüli bíróság elé került. Kilenc hónapot töltött börtönben Lipótváron, majd gályarabságra hurcolták Nápolyba. Kiszabadulása után Wittenbergbe ment, ahol több tudományos munkát jelentetett meg. 1681-ben tért haza, több helyen volt lelkész. Besztercebánya szlovák nyelvű ev. egyháza választotta lelkészévé 1704-ben. – M. Exul praedicamentalis (Wittenberg, 1679); Gotteskraft und Gnade, die sich an ihnen reichlich und beständig erwiesen (Wittenberg 1681).