Solymár István (Miskolc, 1924. jún. 15. – Bp., 1977. jan. 5.): művészettörténész, az MNG főigazgató- helyettese. A jogi egyetem elvégzése után a Múzeumok és Műemlékek Orsz. Központjában, majd a kulturális min.-ban dolgozott. Később elvégezte a művészettörténeti szakot és tizenkét esztendeig a Művészet c. folyóirat szerkesztője volt. Elsősorban a 20. sz.-i hazai művészettel foglalkozott. Kutatásainak középpontjában az alföldi festészet állt. – F. m. Múzeumok, gyűjtemények (Bp., 1958); Bartha László (Bp., 1966); Mai magyar rajzművészet (Bp., 1972); Hagyomány és lelemény a képzőművészetben (tanulmányok, Bp., 1972); Duray Tibor (Bp., 1973); Három évtized, harminc grafika (Bp., 1975); Csohány Kálmán (Bp., 1976); Nagy István élete és művészete (Bp., 1977).