Somló Bódog (Pozsony, 1873 – Kolozsvár, 1920. szept. 28.): jogász, egyetemi tanár. Tanulmányait Kolozsvárott, Lipcsében, Heidelbergben végezte. Utána kolozsvári egy.-i magántanár (1899-ben jogbölcselet, 1903-ban politika), 1899-től nagyváradi jogak.-i tanár. 1905 – 18 között kolozsvári, 1918 - 19-ben bp.-i egy.-i tanár (jogbölcselet, nemzetközi jog). Pályájának kezdetén mint jogbölcselő pozitivista oldalról indult és a neokantiánizmusig érkezett el. Előbb a Stammler-féle „helyes jog” elméletének egyik hazai képviselője, későbbi munkáiban az „általános jogtan”-nak nevezett irányt vezette tovább, Austin és Stammler tanait tovább fejlesztve a jog legáltalánosabb fogalmi elemeit kereste, amelyekbe már bizonyos társadalmi elemeket is belevett. Utóbb – ismét tovább fejlesztve tételeit – jogfogalmi fejtegetéseinek alapvető tétele nem az erkölcs, hanem a hatalom jelentőségének hangsúlyozása, bár külsőleg elfogadta a kanti jogállam fogalmát. Harkányi Edével és Pikler Gyulával részt vett a Társadalomtudományi Társ. megalapításában. Öngyilkos lett. – F. m. Parlamentarizmus a magyar jogban (Bp., 1896); Törvényszerűség a szociológiában (Bp., 1898); A nemzetközi jog bölcseletének alapelvei (Bp., 1898); Zur Gründung einer beschreibenden Soziologie (Berlin, 1909); A helyes jog elmélete (Kolozsvár, 1914); Gedanken zu einer ersten Philosophie (Berlin – Leipzig, 1926); Juristische Grundlehre (Leipzig, 1927). – Irod. Bárd János: S. B. jogászati alapvetése (Huszadik Század, 1918. 1.); Moór Gyula: S. B. (Bp., 1921); Szabó Imre: A burzsoá állam- és jogbölcselet (Bp.. 1955).