Somogyi Erzsi (Kolozsvár, 1906. szept. 10. – Bp., 1973. júl. 10.): színésznő, Kossuth-díjas (1953, 1959), érdemes művész (1955), kiváló művész (1962). Gádor Béla felesége. Már gyermekkorában kapcsolatba került a színházzal, szülei a Kolozsvári Nemzeti Színházban dolgoztak. A Színművészeti Ak.-n töltött rövid idő után a Renaissance Színházban Móricz Zs. Búzakalász c. játékának főszereplője volt (1924). Még ebben az évben a Tartuffe-ben Marianna szerepében debütált a Nemzeti Színházban, majd Puchot (Shakespeare: Szentivánéji álom) játszotta és átvette Bajor Gizi szerepét (Sárika) Zilahy L. Süt a nap c. darabjában. Élete végéig a Nemzeti Színház színpadán játszott, két megszakítással: 1927–28-ban a Vígszínház, 1951–53-ban a M. Néphadsereg Színházának tagja volt. Itt nagy sikert aratott Sándor Kálmán A harag napja c. drámájában, egy tragikus sorsú munkásasszony szerepében. Visszakerült a Nemzeti Színházhoz (1954), Csiky G. Buborékok c. darabjában Szidóniát játszotta (1954. márc.). Élete utolsó szakaszában két drámai szerepben remekelt: Linda (A. Miller: Az ügynök halála) és Mary Tyrone (O'Neill: Hosszú út az éjszakába). Számos filmben, hangjátékban és televíziós filmben szerepelt. – F. sz. Rosalinda (Shakespeare: Ahogy tetszik); Dorina (Molière: Tartuffe); Simonné (Sarkadi I.: Ház a város mellett); Lulu (Gádor B.: Lyuk az életrajzon); Erzsi (Szigligeti: Liliomfi); Rozika (Móricz Zs.: Úri muri); Pólika (Móricz: Nem élhetek muzsikaszó nélkül); Bella (Móricz: Légy jó mindhalálig); Krizosztémisz (Bornemisza P.: Magyar Élektra); Ilma (Vörösmarty: Csongor és Tünde); Lina (Móricz: Rokonok); Szidónia (Csiky G.: Buborékok); Anya (Garcia Lorca: Vérnász); Phoebe Rice (J. Osborne: A komédiás); Anya (A. Miller: Bűnbeesés után). – I. f. Az ördög mátkája (1926); Csókolj meg, édes! (1932); Nem élhetek muzsikaszó nélkül (1935); Falu rossza (1937); Rozmaring (1938); A három galamb (1944); A harag napja (1953, átdolgozva 1955); Életjel (1954); Budapesti tavasz (1955); Dollárpapa (1956); Égi madár (1957); Fapados szerelem (1959); Megöltek egy lányt (1961); Az ember tragédiája (1969, televíziós film). – Irod. Hubay Miklós: Somlayné–S. E. (Irod. Újság, 1954. máj. 8.); Bogáti Péter: Új Kossuth-díjasaink. S. E. (Élet és Irod. 1959. márc. 27.); Palásti LászIó: S. E. vallomása színházról, filmről, irodalomról (Film, Színház, Muzsika, 1961. ápr. 21.); Koltay Tamás: Tűnődés a jelenlétről (Színház, 1972. febr.); S. E. (Film, Színház, Muzsika, 1973. júl. 21.).