Somogyi Imre (Abony, 1902. máj. 26. – Bp., 1947. aug. 5.): gazdasági szervező, népnevelő, szakíró, Kossuth-díjas (posztumusz, 1948). Szegényparaszt sorból származott, évekig tartó kemény fizikai munka mellett folytatott önképzéssel és tanulással sajátította el széles körű ismereteit. 1926-ban templomfestésen dolgozott, majd díszletfestést és mintatervezést, végül kő- és gipszszobrászatot és szoboröntést tanult. 1927-től számtalan mellszobrot készített. 1929-től két éven át a Képzőművészeti Főisk.-n tanult, 1931-ben a bolgár kertészek termesztési módszereit tanulmányozta; a 30-as évek közepén Györffy István megbízásából szellemi és tárgyi néphagyományokat gyűjtött az országban, 1939-ben részt vett a Nemzeti Parasztpárt megalapításában annak vezetőségi tagja volt. A németek bevonulása után részt vett az ellenállási mozgalom munkájában. 1945 után az ideiglenes ngy. tagja, Bp. Közellátási Kormánybiztosságán a kertészeti osztály vezetője, a Földművesek Orsz. Gazdasági Szövetségének alelnöke, a Földművelésügyi Min. Mezőgazdasági és Kertészeti Újjászervező Csoportjának megszervezője és haláláig vezetője. A 30-as évek elejétől a parasztság szellemi és anyagi jólétének előmozdításán fáradozott. Kerékpáron járva az országot belterjes kertgazdálkodásra, a zöldségfélék tartósítására oktatta őket. Népi termelőszövetkezeteket szervezett Tolnában, Baranyában. Az 1940- es évek körül életre kelt Paraszt Népfőiskolák egyik fő szervezője volt. A korai fagyok ellen terjesztette a kertgazdaságban nélkülözhetetlen védőeszközként saját találmányának, a hasurának (nádszőnyeg) használatát. A gazdák számára megszervezte és vezette tapasztalatcsere céljára a határjárásokat az egyik országrészből a másikba. Népi kollégiumot is szervezett, amely halála után felvette nevét és megkapta 5000 kötetes könyvtárát. A parasztság gazdasági újjászervezésével, a kertgazdálkodással foglalkozó cikkei a napilapokban, folyóiratokban jelentek meg. A fűzfánfütyülő rézangyalát…c. tanulmánygyűjteménye kéziratban maradt. Művészi munkásságát az országjárások megkezdése után abbahagyta. Meggyilkolták. – F. m. Kertmagyarország felé (Bp., 1942); Tökkel sütött kenyér (Bp., 1945); Gyümölcsfeldolgozás cukor nélkül (Bp., 1945). – Irod. Dobi István: Vallomás és történelem (Bp., 1962); Veres Péter: Az ország útján (Bp., 1965).