Somogyvári Rudolf (Bp., 1916. nov. 30. – Bp., 1976. szept. 28.): színész, Jászai-díjas (1956, 1968). Az Orsz. Színészegyesület isk.-ját végezte; a Magyar Színházban kezdte pályáját. Vidéken töltött évek után (Szeged, 1939–1941) 1942-ben a bp.-i Andrássy úti Színházban Napóleon szerepében lépett fel H. Bahr: Josephine c. darabjában. Hadifogsága (1945–49) idején katonaszínházat szervezett. Hazatérése után 1960-ig a Vidám Színdáz, az Úttörő Színház és a Petőfi Színház tagja. 1960-ban szerződtette a szolnoki Szigligeti Színház, 1963-ban a fővárosi Thália Színház; 1957 után csak vidéki színházakban léphetett fel; 1969 őszétől haláláig a Vígszínházban játszott. Színpadon és filmen, a rádióban és televízióban számos emlékezetes alakítást nyújtott. Művészi szintű karikatúrái is nagy népszerűséget biztosítottak neki. – F. sz. Sándorka (Zilahy L.: A szűz és a gödölye); Richárd (Jókai–Földes: A kőszívű ember fiai); Don Carlos (Schiller); Sasfiók (Rostand); Hamlet (Shakespeare); Ruy Blas (Victor Hugo); Tanító (M. Frisch: Andorra); II. Richard (Shakespeare), Ciganov (Gorkij: Barbárok); Kelemen (Gyurkovics T.: Az öreg); Őrnagy (Örkény I.: Tóték); Agrippa (Shakespeare: Antonius és Cleopatra); II. Béla (Petőfi: Tigris és hiéna); Cecil Lewis (O'Neill: Eljő a jeges); Almády (Molnár F.: Játék a kastélyban); Igazgató (S. Maugham: Színház); Böröcker (Csurka I.: Eredeti helyszín); Pozdvicsev (Tolsztoj–Gyurkovics: Kreutzer szonáta); Cziegler (Gyurkovics T.: Nagyvizit); Benya Krik (Babel: Alkony); Dimsic (Babel: Mária). – I. f. Viki (1937); Pénz áll a házhoz (1939); Lelki klinika (1941); Rákóczi hadnagya (1953); Gázolás (1955); A csodacsatár (1956); Csigalépcső (1957); Szegénylegények (1965); Egy szerelem három éjszakája (1967); Egri csillagok (1968); Történelmi magánügyek (1969); Fuss, hogy utolérjenek (1972) stb. – Irod. Sas György: Nem elégedhetünk meg önmagunkkal (Film, Színház, Muzsika, 1964. febr. 14); Geszti Pál: Színészarcok: S. R. (Film, Színház, Muzsika, 1967. febr. 27.); Gulay I.: Szegedi emlékek: Süvölvény és Zápolya (Délmagyarország, 1972. máj. 27.); Bilicsi Tivadar: Rudi! (Film, Színház, Muzsika, 1976. nov. 13.); Szémann Béla: Az utolsó szerep (Színház, 1977. 1. sz.).