Soós Béla (Rákoscsaba, 1896. máj. 6. – Debrecen, 1945. aug. 6.): református egyháztörténész, egyetemi tanár. Teológiai tanulmányait a kolozsvári ref. teológiai ak.-n végezte (1914-18). 1918-24-ben káplán Brassóban és Kézdivásárhelyen, majd lelkész Árapatakon. 1924-ben el kellett hagynia Erdélyt. 1924-25-ben a pécsi egy.-en tanult. 1925-33-ban gimn.-i tanár Hajdúnánáson, Debrecenben, majd tanítóképző-intézeti tanár Debrecenben, 1933-42-ben ugyanitt ref lelkész. 1928-ban teológiai doktorátust, 1934-ben egy.-i magántanári képesítést szerzett egyháztörténetből a debreceni tudományegy.-en, ahol 1938-42-ben az egyháztörténet h., 1942-től haláláig ny. r. tanára. Főként a reformáció egyes kérdéseivel foglalkozott. 1931-33-ban szerk. a Protestáns Tanügyi Szemlét. – F. m. Melius Péter szentháromságtana. Adalék a magyar református theológiai gondolkodás kialakulásának történetéhez (Debrecen, 1930); Zwingli és Luther találkozása Marburgban (Debrecen, 1932); Zwingli Ulrik küzdelmei a római katolikus egyház ellen 1519-1524-ig (Debrecen, 1935); Negyven bibliamagyarázati vázlat Lukács evangéliuma alapján (Debrecen, 1936); Zwingli és Kálvin (Kálvin és a kálvinizmus, Debrecen, 1936).