Stefániai Imre (Bp., 1885. dec. 13. – Santiago de Chile, 1959. júl. 4.): zongoraművész és zeneszerző. Bp.-en Tomka István, Berlinben Busoni, majd Dohnányi Ernő tanítványa, 17 esztendős korában elnyerte a Mendelssohn-díjat, s ettől kezdve külföldi hangversenykörutakon járt Európában és Amerikában. 1914-ben Spanyolo.-ban telepedett le mint udvari zongoraművész. 1926 – 1936 között a bp.-i Zeneművészeti Főisk. tanára volt, ugyanebben az időben a Rádió tanácsadója és a Liszt Ferenc Társaság ig.-ja. 1929-től a Muzsika c. folyóirat egyik szerk.-je. 1947-től Chilében élt mint az Universidad Catolica zenei tanszékének vezetője. 1950 – 1957-ben az Universidad de Chile keretén belül működött mint a nemzeti zeneszerzők versenyeinek állandó bíráló bizottsági tagja és elnöke. 1956-ban Magyar pusztai jelenetek c. művével első díjat nyert. – F. m. Elgaszimfónia; Preludiumok (1934); Magyar képek (1935).